Fiat Ritmo

A brazil énekesnő korábban a Putumayo kevés szerződtetett előadójának egyike volt, de az igazi nemzetközi kiugrás még várat magára. A helyi szokásoknak megfelelően játszott és lépett fel mindenkivel Caetano Velosótól Chico Cesarig. Sok stiláris ugrás után legutóbbi lemeze az ütőhangszeres törzsi zenék és az elektronika elegyítésével kísérletezik.

Ha lenne Bossa Nova Social Club, Doris Monteiro lehetne benne az, aki Omara Portuondo a Buena Vistában, csak kétszer olyan jó lenne. A műfaj atyamestere, a már több mint tíz éve halott Antonio Carlos Jobim még csak a szárnyait próbálgatta, amikor ő már - tinisztárként - több lemezt kiadott. Doris Monteiro egy karneváli fellépés közben, Rióbol csókoltatja a magyarokat.

Rio de Janeiróba kiküldött tudósítónk visszafogott hétfő esti szórakozás keretében összefutott Manu Chaóval és a Gogol Bordello népszerű frontemberével. Mindketten muzsikáltak kicsit, az előadást egy marionett-dobos kísérte. Rio de Janeiróba kiküldött tudósítónk állítja, hogy nem szívott semmit.

A zenekar három tagja - az énekesnő Colotis Zoé, a hegedűs Hugues Payen és a gitáros Arnaud de Bosredon - szimpatikus fiatalok, igazi édes pofák, akikkel bármikor szívesen elbeszélget az ember. (A nevek művésznevek, az énekesnőt Sonjának hívják, a többieknek is van más nevük, de lehet, hogy az a művésznév és ez az igazi. Más nevek szerepelnek a demo cd borítóján, a weboldalon és részben harmadik neveken szólítják egymást. Itt a MySpace-en látott névhasználatot követjük).

Valamivel kevesebb mint két hónap után Eddie Palmieri ismét Budapesten játszott, a Sziget után ezúttal a Művészetek Palotájában. Azóta megnézte a Celia Cruz-musicalt a Broadway-n és látott néhány bíztató jelet a latin zenében, úgyhogy sokkal jobb hangulatban érkezett, mint legutóbb.

A klasszikus, sőt, archaikus tangó világszenzációja a MűPa Latin Fesztiválja keretében tartott koncertje előtt beszélt technikáról, fejlődésről, példaképekről és arról, vajon vannak-e vidám dalok ebben a zenében.

Az eredetileg Budapesten alakult szerb-roma Kal már negyedszer járt a Szigeten, de amikor utoljára, 2004-ben felléptek, még nem voltak Európa-hírűek. Azóta megjelent egy lemez, amellyel a Kal befutott, és ma már az egyik legnépszerűbb balkáni zenekar a világban. Dragan Ristić, a zenekar vezetője és ideológusa beszél küldetéséről, és elárulja, hogy nemcsak a Gogol Bordello tagjainak, hanem neki is Manu Chao a kedvence.

Luca Morino, az 1991-ben alakult olasz reggae-dance-globál úttörő Mau Mau frontembere az együttes Sziget-fellépése előtt adott interjút a Quartnak. Beszélt írói munkásságáról, a torinói dialektus eltűnéséről, rituális gnawa-szeámszokról, valamint arról, hogy rokonságot fedezett fel az olasz konyha és a brazil zene között.

Napok óta hallgatom és nagy a csábítás, hogy jól lehúzzam, mert önismétlő, mert a spontaneitás negyedszerre már nem hiteles, mert az életműben nem jelent előrelépést, mert a középiskolás fokú háborúellenességhez nem kell bátorság. És főképp mert már igazán túlzás, hogy mindenkinek Manu Chao a kedvence. Bezzeg a nehéz időkben nem voltatok ennyien, amikor az illegalitásban Bongo Bong volt a jelszavunk - bizony, hosszú volt, rögös volt és áldozatokat követelt az út a Radio 1 playlistjéig.

A zenekar tizennégy tagja közül a nagyon rokonszenves Tío Palót néztük ki magunknak interjúalanynak, ám ő végül egy árva mukkot sem szólt, bár amikor focira terelődött a szó, némi élénkség költözött a tekintetébe és talán még bólogatott is. Odaült viszont a sztárként kezelt énekes, Tío Toni és a fiatalok közül a prímás-koncertmesteri szerepet alakító Antonio Carbonell, vagyis Sicus.