Fiat Ritmo

Tegnap belefutottam véletlenül Trinidad és Tibago kulturális miniszterébe, Winston "Gypsy" Peters-be. Már akkor fura volt, hogy miért calypsoban énekelve nyilatkozik (főleg, hogy ott öltönyben volt), ezért rákerestem és többek között ezt találtam itt. A többit majd később.

Eredetileg nem különösebben érdekelt a Berrogüetto koncertje, de néhány perc egy liftbe szorulva különös szolidaritást tud létrehozni emberek között. Amikor Xabier Diazzal kettesben maradtunk a liftben, megígértem neki, hogy megnézem őket. Aztán a végén ez volt a legjobb.

"A nyugati az ugratósra dob" - mikor ez a mondat elhangzott, túl voltunk a lényegen, már meg volt nyerve az este. Már a koncert alatt is éreztem, de egy nappal az esemény után egyértelműnek látszik, hogy nagyon bejött a magyar megnyitó szakmának és komoly magyar divatkorszak jöhet a világzenében, ha ezt sikerül kihasználni. De nézőként is 8,5-et adnék a tízes skálán a produkciónak.

Szerdán kezdődik az utóbbi tíz év magyar szempontból legfontosabb világzenei eseménye, az idei Womex (World Music Expo).  Ez a legrangosabb éves világzenei szakesemény, afféle konferencia és vásár egy nagy zenei fesztivállal egybegyúrva. Ahogy az ilyen fesztiválokon az nem ritka, minden évben van egy úgynevezett súlypont-ország (vagy súlyponti téma), ahonnan több zenekart is meghívnak, a  nyitónapon ők adják a műsort és az egész rendezvényen központi szerepet kapnak. Idén ez Magyarország (tavaly Korea, tavalyelőtt a skandináv térség, azelőtt a flamenco volt). A májusi döntés előtt már írtunk erről, azóta tehát a Hangvető, elsősorban a Tükrös zenekarban is érdekelt Lelkes András és Liber Endre által megálmodott és szervezett pályázat célba ért.

Kik szerepelnek a valamivel több mint 60 perces programban? Ott a Tükrös, Lukács Miklós és Balogh Kálmán (utóbbi Novák Csaba bőgőssel együtt a magyar program mellett egy nemzetközi projektben, a The Other Europeans-ben is érdekelt az idei Womexen) cimbalmoznak, Szokolay Dongó Balázs és Dresch Mihály egyaránt zseniális fafúvósok, aztán a Söndörgő, amely idén már nemzetközileg is elkezdett befutni (meghívás a Songlines londoni fesztiváljára!), Both Miklós gitárprímás a Naprából ismert, Szalóki Ági és Dés András (ütőhangszerek) pedig szintén nem kezdők. Nekik illetve velük kellene megmutatni, hogy az egyébként néhány éve Womex-nagydíjas (egyfajta életműdíj) Muzsikás mellett és után teremtek még figyelemreméltó dolgok.

Amikor ezt írom, négy óra múlva kezdődik a koncert, a koppenhágai Koncerthuiset-ben pedig négy órája tart a beállás. A hangulat a backstage-ben körülbelül olyan, mint pár órával azelőtt lehetett a külügyben, hogy Magyarország ENSZ BT-tagságáról szavaztak, csak ez szinte biztosan jobban fog elsülni.

A Womex persze rengeteg más dologról is szól majd a következő napokban, de ma csak erről. A többiről majd később írok.

Az esti programhoz készült trailer:

Kedd este a világzenei szcéna nemzetközileg legpiacképesebbnek ítélt magyar előadói mutatkoztak be a Művészetek Palotájában az iparág nemzetközi képviselőinek. Videónkból kiderül, hogy látják a külföldi esélyeiket a zenészek, illetve a Womex világzenei szakvásár alapítója.

Tényleg mezítláb jár és láncdohányzik a terebélyes, egyszerre fáradt, kislányos és reszelős kikötői hanggal bíró Cesaria Evora. A Zöld-foki Szigetek legfőbb exportcikke, a borzongatóan édesbús morna királynője egyre többször jön Budapestre és egyre többen kíváncsiak rá. Két teltházas koncert között titkára-tolmácsa segítségével az [origo] olvasóinak mesélt az életről, a zenéről, az otthonáról.

Beteg a világ, túl sokan éheznek, a falakat le kell bontani, az utcát vissza kell adni az utcazenészeknek, az otthon alvásra való, sokat kell beszélgetni és "Hajrá Depor!" - ismertette programját olvasóinkkal Manu Chao. Az utóbbi tíz év egyik legmeghatározóbb nem angolszász előadója a Sziget első napjának legnagyobb koncertje után masszíroztatott, aludt egy órácskát, majd az éj leple alatt interjút adott az [origo]-nak.

Saját számai közül nem az a kedvence, amelyről az egész világ ismeri és amelyet Michael Jackson is megpróbált ellopni tőle és amelyet a szakirodalom az első diszkóslágerként tart számon. Belakta az egész világot, és szinte mindenkivel játszott együtt, aki számít. Manu Dibango, Kamerun 74 éves élő szaxofonos-legendája a Szigeten tartott koncertje előtt nyilatkozott az [origo]-nak. Tavaly is járt már a Szigeten, Enzo Avitable zenekarában vendégszerepelt.

Talán néhány ezer ember van, aki valaha látta élőben játszani a Trabantot - közülük került ki a csütörtök este esedékes koncert nyilvános főpróbáján a közönség nagy része. A nyolcvanas évek legendás underground zenekarának elsősorban amatőr körülmények között készült felvételek egyre romló minőségű magnókazetta-másolatai terjesztették. A közel harminc év utáni első fellépés tétje elsősorban az ehhez a kultuszhoz való viszony a közben teljesen megváltozott díszletek között, és hogy kiderüljön, működik-e bármi is ezekből a dalokból azok számára, akik nem a legendát, csak a műsort látják a Trabantban.

A legtekintélyesebb angol világzenei szaklap, a Songlines főszerkesztője egyben a magyar népzene legismertebb külföldi szakértője is. Harminc éve jár rendszeresen Magyarországra és nehéz neki újat mondani a magyar népzenéről. Elmeséli, mit gondol az operettről, a magyar és a cigány népzene viszonyáról és mit szeret bennünk általában.