A 08001 két tagja, az izraeli Tula Tal Benarinak és a görög Jannisz Papioannou a világ legjobb fesztiváljának tartják Glastonburyt és a Szigetet, Budapestet meg olyan kúlnak, hogy szívesen ide is költöztetnék a zenekart. A barcelonai hippik szerint mindenkiben ott lakozik az erő, hogy későn keljen.

A nevetek egy telefon-előhívószám. Mit jelképez ez?

Ez a Raval (Barcelona egy városrésze) kódja. A Raval neve pedig egyenlő a világot átölelő kavalkáddal, a mindenfelől érkező emberek sokszínű ritmusával. Ennek erős és misztikus üzenete van. Ez a kevert együttélés mágikus, termékeny környezet teremt.

Egy barcelonai lap "a másik Barcelona" képviselőinek nevezett benneteket. Milyen az a másik Barcelona?

Ez csak annyit jelent, hogy mi többnyire bevándorlók vagyunk a városban, ahogy a Ravalban majdnem mindenki. Mi Izraelből, illetve Görögországból jöttünk, a zenekar többi tagja Marokkóból, Hollandiából, Argentínából, Ibizáról. Menekültek vagyunk. Kulturális menekültek, nem politikaiak.

Politikai üzenetetek is ennek megfelelő? A barcelonai zenekarok esetében ez szinte kötelező. Globalizáció-kritika, az illegális bevándorlók jogfosztottsága elleni felszólamlás, fogyasztás-ellenesség, szolidaritás a baszk autonómia-törekvésekkel, ilyesmik.

Mi nem vagyunk igazán részei ennek a barcelonai zenészközösségnek, de szimpatizálunk velük. Politikailag is nyitottak vagyunk.



Kiadótok a K Industria, amely Fermin Muguruza cége. Vele dolgozni már önmagában állásfoglalás.

Persze, nem is szégyelljük. Csak hát nagyon különbözőek vagyunk, sokfélét gondolunk. A szövegeket is mindannyian írjuk és nincs közös álláspontunk. Ha nem is értünk egyet, hagyjuk, hogy mindenki megvalósítsa magát és így nehéz konzekvens üzenetet közvetíteni. A közös üzenetünk annyi, hogy "Légy önmagad!"

Music&Life, ahogy az egyik számotok címe mondja?

Pontosan. Ennyi.

Bocs, ha dehonesztáló a kifejezés, de nagyon úgy néz ki, hogy ti hippik vagytok.

Igen! Hippi vagyok! Szabad vagyok, egyenes és közvetlen! Nem kelek fel reggel hétkor, hogy dolgozzak délután ötig és nem unom az életemet!

Honnan a bátorság ehhez?

Tudod, amikor megérkeztem Barcelonába, magam mögött hagytam egy csomó tabut. Ma már nem akarok más elvárásnak megfelelni, minthogy harmóniában éljek magammal és másokkal. Mindenkiben megvan az erő, hogy így éljen, vagy pontosabban úgy, ahogy ő akar. Én nem ítélem el azokat sem, akiknek inkább stabilitásra van szüksége harmónia helyett.

Egy zenekar működtetéséhez, a turnékhoz, szerződésekhez valamilyen szintű szervezettség mégis szükséges. Hogyan teremtitek meg ezt úgy, hogy megmaradjon a zenekarnak és a tagoknak külön-külön is a minden irányú szabadsága és nyitottsága?

Professzionális hippik vagyunk. Ahogy mi dolgozunk, az nem olyan, mint ahogy mások dolgoznak, de ez is munka, amelyet igyekszünk jól végezni és élvezni egyszerre.

Ezt csak a Raval említett mágikus környezetében lehet így működtetni, vagy gondoljátok, hogy máshol, más körülmények is meg tudnátok csinálni?

Máshol is, persze. Például Budapesten. Budapest kúl város és már tagja az EU-nak, minden oké. Az emberek Európában egyre közelebb kerülnek egymáshoz, legfeljebb a törvények nem. Komolyan mondom: Barcelona már nem a régi, mindenhol rendőröket látsz, az utcai zenélést betiltották. Az emberek költöznek el onnan: Varsó, Krakkó, Berlin számít a menő helynek. Meg Budapest. A Sziget a világ legjobb fesztiválja, vagy a legjobb holtversenyben Glastonburyvel. Vannak még jó fesztiválok, de a szervezés biztosan itt a legjobb. Imádom, hogy szelektíven gyűjtik a szemetet. Az ilyesmire oda kell figyelni. És nem drága, amiből látszik, hogy törődnek az emberekkel. Nekünk ez fontos.