A jiddis folklórt politikai üzenetekbe csomagoló Daniel Kahn kétszer is fellépett a Sziget világzenei színpadán: előbb saját zenekarával, a Painted Birddel, majd a Rotfront vendégeként. A kettő között beszélt arról, hogy Berlin ár-érték aránya a legjobb; nehogymár a konzervatívok mondják meg, mi a baloldali kultúra; valamint a jó kérdések jelentőségéről.

Nem vagy nagy fesztiváljáró, ugye?

Nem, nem igazán.

Sejtettem.

Sejtetted? Ez most valami beszólás? Elég sok fesztivált csináltam végig, de nem igazán az én terepem. Van egy saját folkfesztiválom, amit Michiganben rendezünk meg évente. De ott talán néhány ezer ember van, nem olyasmi, mint a Sziget.

Fesztiválod van Michiganben, miközben hosszú ideje Berlinben élsz?

Igen, ott élek öt éve. Detroiti vagyok, aztán éltem New Orleansban, New Yorkban és most Berlinben.

Miért választottad Berlint? Nekünk közel van, de Detroittól azért elég messze.

Jó város, szeretem. A világ pedig egyre kisebb, minden egyre közelebb van. Szerencsére Berlin olcsó is, úgyhogy marad pénzem a gyakori repülésekre.

De gondolom, nem pénzügyi okokból költöztél át Európába. Vannak olcsóbb helyek is, mint Berlin.

Olcsóbbak talán igen, de azok nem ilyen vibráló és kozmopolita helyek. Szóval ár/érték arányban Berlin a legjobb város a világon. Sokkal inkább, mint Párizs, London, New York vagy San Francisco. Berlin funky, nemzetközi, nagyon élő és politikailag progresszív.

A megközelítésed egyébként is európai. Ott van például a zenekarod neve, a Painted Bird, amely egy lengyel-amerikai író címéből származik. [Jerzy Kosinski könyve magyarul A festett madár címen jelent meg.]

Azt a könyvet New Yorkban írta...

De irodalomtörténészek azt gyanítják, hogy plagizálta vagy legalábbis eredetileg lengyelül írta és később lefordíttatta a könyvet.

Persze, ismerem ezt az ügyet, de tudod: kit érdekel? Az se érdekel, ha az egész könyvet lopta.

Nagyon fontos ez a könyv számodra?

Jópárszor elolvastam, amikor New Orleansban éltem a húszas éveim elején, és elsöprő hatással volt rám. Nagyon jó könyv és a festett madár jó metafora. Nem ajánlom mindenkinek, bár nagyon jó szöveg, de pornográf és erőszakos, és jó zenekarnév. Majdnem olyan jó, mint a Joy Division.

Bertolt Brechtet is nagyon bírod, ugye?

Igen. Elég korán találkoztam vele, egyetemen olvastam, aztán sokat tanultam is belőle, mivel színházszakra jártam. Rendeztem és játszottam is Brechtet. Fontos forrás a számomra.

Nyilván ez is vonzott Berlinben.

Igen, jártam néhányszor a Berliner Ensemble-ban [a Brecht által Kelet-Berlinben alakított színház], meg az operában is megnézni előadásokat. Tudod, van Németországban egyfajta Brecht-kultusz, amiért nem vagyok annyira oda. Én úgy tekintek Brechtre, mint egy ma is releváns és élő művészre. Az esztétikai koncepciója; felforgató elképzelései a politika és az előadóművészet, a propaganda, a színház és a zene viszonyáról - ezek számomra nagyon jelentősek. És persze egy seggfej is volt, mint a legtöbb zseni valószínűleg.

Érezhető a vonzalmad a világnak ezen része iránt, Litvániától Lengyelországon át Berlinig. Ez politikai okokból van így, vagy a jiddis kulturális hagyomány gyökerei vonzanak ide?

Nyilvánvalóan vonzódom a jiddis kultúrához és ez Közép- és Kelet-Európa kultúrája. De vonz Nyugat-Európa és Amerika is. De a zene, amit játszunk, itt gyökerezik. Sokat utaztam a környéken, és tudnék is még.

Voltál valaha az NDK-ban?

Nem, amíg létezett, addig nem, de voltak NDK-s barátaim és ma is volt NDK-területen élek.

Csak mert Brechtnek az NDK-ban is volt kultusza. Feldolgoztad az Arbeitslose Marsch-t is [A munkanélküliek indulója], amelyet szintén gyakran énekeltek az NDK-ban olyan államilag is futtatott formációk, mint például a Zupfgeigenhansel. Gyakorlatilag egy mozgalmi dal volt.

A jiddis népdaloknak volt egy NDK-s élete még bőven a klezmer-reneszánsz előtt, már az ötvenes évektől. Ez a munkásosztály népzenéje a világnak ezen a részén, úgyhogy ez rendben van, ezeket a dalokat kell énekelni.

Szóval nincs az az érzésed, hogy ezek a dalok korrumpálódtak volna az NDK-s kultusztól?

Korrumpálódtak? Bassza meg az NDK! Ha nem énekelném ezeket a dalokat, azzal tenném lehetővé, hogy korrumpálja őket és végleg az övé legyen mind. Én nem engedem át nekik ezeket a dalokat, ezért éneklem például az Internacionálét is. Nem engedhetem, hogy diktátorok lestoppoljanak jó dalokat. Ezek a dalok fontosak. Majd akkor nem éneklem többé a Munkanélküliek indulóját, ha megszűnik a munkanélküliség. Vissza kell szereznünk és vállalnunk kell a baloldali kultúrát. Nem lehet, hogy a konzervatívok mondják meg, mi a baloldali kultúra. Vállalnunk kell a negatív dolgokat is, a sztálini terrorral együtt. Ezek az emberek dalai, nem államoké vagy kormányoké.

Minden, amit csinálsz, elég politikai töltetű.

Nagy része kifejezetten politikai, de nem minden. Persze, bizonyos szintig minden politika. De éneklek dalokat a szerelemről, az ivásról, a táncról, a szexről is. Ezekben is van politika persze, arra fókuszálunk.

Akkor mi is a politikai üzeneted?

Ezt a zenémben próbálom megfogalmazni, mert az jobban megy. Ez így túl általános kérdés.

Tudod, a korszellem azt diktálja, hogy ha politizálsz, akkor képesnek kell lenned egyszerűen megfogalmazni az üzenetedet.

Most az kérdezed, hogy kire szavaztam?

Nem, nem intézményi politikáról beszélek.

Oké, lássuk. Szóval, amit a jiddis nyelvben a legjobban szeretek, az az, hogy ugyanazt a szót használja a barátra és az elvtársra, bajtársra: chawer [innen származik a magyar "haver” – a szerk.]. A chawershaft pedig barátságot és összetartozást, szolidaritást is jelent. Az én politikám két dologra épül: az egyik a szolidaritás, a másik pedig: minél értelmesebb kérdéseket feltenni. Jobb kérdéseket. Nem a válaszok, hanem a kérdések politikája az enyém. Rengeteg ember egyszerű, buta magyarázatokat kínál és fogad el összetett problémákra. Én azt gondolom, hogy vannak jobb és még mindig egyszerű kérdések, amelyeket fel kell tennünk. Nem kell bonyolítani vagy filozofálni. A háborúról, a kapitalizmusról, a szegénységről, a nemi szerepekről, Istenről. Kérdeznünk kell, nem pedig félni a kérdésektől.