A királynői méltóságot árasztó, hatvannégy éves macedón cigányasszony negyvenhét gyermeket nevelt fel, pályázik a Nobel-díjra és irtó ideges Goran Bregovictól. Esma Redzepova a Szigeten a Fanfare Ciocarlia koncertje után - ezen két dalt énekelt -, önálló fellépése előtt nyilatkozott a Quartnak a Szigeten.



Állítólag önnél kevesen adnak több koncertet. Nem lehet megunni?

Tavaly 288 koncertem volt, idén 242 lesz, ha többet már nem kötnek le év végéig. Unni nem unom, de nagyon megterheli a szervezetemet. De bárki hív, én megyek.

Miért, nem tud nemet mondani?

De igen, kivéve ha kérnek. Így aztán szinte sosem tudok pihenni, szabadságra menni. Idén kikötöttem, hogy a Sziget után hat-hét napot pihenni akarok, Görögországban. De utána indul a turbó. India, Ausztrália, Olaszország, Svájc, Franciaország.

Ez elég hihetetlen, ha tudjuk, hogy ön negyvenhét gyereket fogadott örökbe és nevelt fel. Mellettük hogy lehetett ezt csinálni?

Á, már mind megnőttek. Mindig úgy alakítottam, hogy egyszerre hét gyereknél több ne legyen. Így most viszont negyvenhét zenészem van, akikből annyi mindig ráér, amennyi egy zenekarhoz kell. Ez volt az én befektetésem.

Mindannyian zenészek lettek?

Persze, mindet megtanítottuk a férjemmel [Stevo Teodosievski, aki szintén zenész volt és már nem él – a szerk.] zenélni. Ma is öt fiammal játszom itt.



A zenei tehetség alapján választották az örökbefogadott gyerekeket?

Hát, arra figyeltünk, hogy ne legyenek süketnémák, a többi meg tanulható. Minden a nevelésen múlik, nem a halláson. A zenét kicsi kortól kell tanulni, először ének, aztán valami egyszerűbb hangszer és így tovább. Szóval nem ez volt a fő szempont. Rendezetlen körülmények között élő, elvált, szegény, alkoholista szülők gyermekei voltak vagy árvák, akiket örökbe fogadtunk.

Tud róla, hogy emiatt kétszer is jelölték már Béke Nobel-díjra?

Hogyne, remélem, meg is kapom egyszer. Úgy tudom, még ötször lehet jelölni, úgyhogy még van esélyem. Engem jelölt már Bulgária, Macedónia, Szerbia, Görögország, Törökország, Románia is. Én lennék az első balkáni nő, aki Nobelt kap, Teréz anyát ugyanis az indiaiak jelölték [Teréz anya albán születésű volt, de a Nobel-díjjal elsimert tevékenységét Kalkuttában fejtette ki – a szerk.]. Szóval ha megkapnám, azzal az egész szétesett Balkánt díjaznák.

Sajnálja, hogy Jugoszlávia szétesett?

Szétesett, de csak politikailag, az emberek továbbra is barátkoznak. Tegnap Dubrovnikban játszottunk, de Belgrádba, Szlovéniába és az összes volt jugoszláv államba gyakran hívnak és mindenhol olyan, mintha otthon lennék. Politikai érdekek miatt esett szét Jugoszlávia, nem az emberek akarták így. Meg kellene szűnniük a határoknak. Utálom a határokat és ez itt egy kultúra. Az állatvilág ebből a szempontból fejletebb, nekik nincs szükségük útlevélre, hogy egyik országból a másikba menjenek. Ha rajtam múlna, megszüntetném a határokat és az időt.

Az utóbbi években nagy romantikus reneszánsza van Nyugat-Európában a Balkán zenéjének és nagyon sok zenekar fut be nemzetközi karriert. Holnap ugyanezen a színpadon játszik a szerb Kal és Boban Markovic vagy Goran Bregovic és rendkívül népszerű nálunk. Mi a véleménye erről a folyamatról?

Kal… Hát jók. Na nem a legjobbak. Tudja, vannak, akik otthon, és vannak, akik külföldön csinálnak karriert. A kettő a Balkánon ritkán esik egybe. Goran Bregovic például jobb, mint a Kal, de úgy könnyű, hogy visszaél az egész balkáni kultúrával, mindenfélét összelop belőle aztán úgy csinál, mintha az övé lenne. Saban Bajramovictól is lopott, tőlem is. Most fogom éppen beperelni, mert a Čaje Šukarije rajta van legutóbbi lemezén, amiből százezer példányt adtak el. [A Čaje Šukarije Redzepova legismertebb száma. Per zajlik azért is, mert Redzepova szerint a szám az eredeti verzióban az ő engedélye nélkül szerepel a Borat-filmben és a filmzenét tartalmazó cd-n. A szám címe egyébként pont azt jelenti, amit gondoltok: sukár – azaz szép, jó - csaj - a szerk.]