Sinatra nem ismerte a számokat, Jobim volt a legnagyobb, ma már nincsenek érdekes lemezek – mondta a Quartnak öt perccel a Millenárison tartott koncertje előtt a brazil arrangement-császár, Eumir Deodato (64), akiben végtelenül kedves, de megtört tekintetű és zeneileg éppen motiválatlan művészt ismertünk meg. Antonio Carlos Jobim, Frank Sinatra, Astrud Gilberto, Stanley Turrentine, a Kool & The Gang, Ron Carter és Björk egykori zenecsinálóját, úgy tűnik, negatív energiák tartják megszállva.
Quart: Hosszú ideje nem tett ilyen nagy utazásokat, mint most. Miért kezdett újra koncertezni?
Eumir Deodato: Nagy fesztiválokon eddig is játszottam, de oda elég drága vagyok. A nagyzenekarom kilenc tagú, azokat utaztatni, szállodában lakatni nem olcsó, a fesztiválpromoterek meg szeretnek nem fizetni. Több zenekart hívnak meg, mint amennyit el tudnak tartani, én meg a végén nem kapok pénzt, úgyhogy erről letettem. Hallottam erről a nagy fesztiválról Budapesten [a Szigetről], de most, hogy csináltam ezt a kisebb, háromtagú zenekart, jobban szeretek már biztonságos klubméretekben fellépni.
Quart: Hosszú és változatos karrier áll ön mögött. A mostani fázisra mi a jellemző?
Eumir Deodato: Már nem csinálok több lemezt. Csináltam már elég lemezt életemben, van mit hallgatni annak, aki szeretne.
Quart: Valamit azért csak csinál. Producerként vagy egyéb közreműködőként sem dolgozik?
Eumir Deodato: Most egy Ennio Morricone tribute-albumra vettem fel egy számot Daniela Mercuryval, amit az Oscar-díja alkalmából ad ki egy olasz kiadó. Talán már meg is jelent. Quincy Jones, Herbie Hancock, Celine Dion, Bruce Springsteen játszanak rajta Morricone-szerzeményeket. Persze a kiadó elgépelte az egyik zenészem nevét. Mindig ezt csinálják.
Quart: Ha rangsorolni kellene, melyiket tartja fontosabbnak: a hangszerelő, a produceri vagy a zeneszerzői énjét?
Eumir Deodato: Igen, ebben a sorrendben: hangszerelés, producerkedés, zeneszerzés.
Quart: Mi az álláspontja a legnagyobb-brazil-dalszerző-vitában? Jobim volt az vagy más?
Eumir Deodato: Jobim, egyértelmű. Ki más lehetne?
Quart: Chico Buarque, Pixinguinha, Caetano Veloso…
Eumir Deodato: Úristen, Jobim! Ezek középszerű figurák hozzá képest! Pixuinginha egy ihletett amatőr. Na jó, Buarque esetleg, de neki a szövegei miatt erősek a dalai. Veloso meg énekesként kiemelkedő. El tud képzelni egy Buarque-szerzeményt instrumentálisan? Velosót sem lehet. Nem is dolgozták fel őket annyian. Jobimot meg bármikor, ma is abból fog állni a programom legalább fele, az szöveg és ének nélkül is megáll. Úgyhogy ha zeneszerzésről van szó, akkor mindenképp Jobim.
Quart: Sokat dolgozott Jobimmal. Valóban olyan erős karizmája volt, mint ahogy az filmekről látszik?
Eumir Deodato: Nagyon vicces ember volt és igen, végülis volt karizmája. De sosem értettem meg igazán, hogy miért, pedig nagyon sok mindent csináltunk együtt.
Quart: Ön hangszerelte Frank Sinatra és Jobim második közös lemezét, a Sinatra & Companyt. Sinatrával milyen volt dolgozni?
Eumir Deodato: Azon a lemezen Jobim nem is játszott. Én zongoráztam.
Quart: De, gitározni biztos gitározott. Meg vokálozott is.
Eumir Deodato: A gitár az lehet, de én zongoráztam. De vokálra nem emlékszem.
Quart: A lemez legelején például az Agua De Beber intróját ő dúdolja.
Eumir Deodato: Az nem is azon a lemezen van, hanem az előzőn, de azt Claus Ogerman hangszerelte. Vagy mégis? Tényleg, lehet, hogy ez volt az első szám. De mindegy.
Quart: Sinatrával milyen volt dolgozni?
Eumir Deodato: Mindig rengetegen voltak ott amikor dolgoztunk és ő egyfolytában telefonált. Nem volt valami kreatív atmoszféra, sosem figyelt.
Quart: Kár, pedig a lemezről az az ember illúziója, hogy Sinatra nagyon odatette magát és szerette ezeket a számokat
Eumir Deodato: Á, nem is tudta őket megtanulni, sokkal bonyolultabbak, mint amiket ő általában énekelt. Eredetileg csak hárman vettük volna fel a lemezt, Jobim, ő meg én, de aztán kellett a nagyzenekar, úgy könnyebb elmaszatolni a hibákat. Végül úgy kellett felvenni az éneket, hogy én az egyik fülére két taktussal előzongoráztam az énekszólamot és ő azt követte.
Quart: Uhh, így nehéz lehet énekelni.
Eumir Deodato: Énekelni? Zongorázni nehéz így inkább. Nem is tudom szerette-e ezeket a számokat. Túl nagy sztár volt ő akkor ehhez.
Quart: Milyen zenét hallgat mostanában?
Eumir Deodato: Inkább híreket hallgatok. Nehéz jó zenét találni.
Quart: És mi volt az utolsó, ami komolyan hatást gyakorolt önre?
Eumir Deodato: Nem jut eszembe semmi.
Quart: Akkor valami, ami legalább nem volt rossz?
Eumir Deodato: Hát, Versilio talán. Semmi wow, de nem rossz. [Megkértem, hogy betűzze, de ilyen néven nem találtam előadót. Tippem szerin ta szintén nem túl ismert, de legalább létezőJorge Vercilóra gondolhat.]
Quart: Önnek van egy September 13 című száma. Mivel én is meg az egyik lányom is ezen a napon születtünk, tudnunk kell, miért ez a címe.
Eumir Deodato: Mert aznap vettük fel és semmi nem jutott eszünkbe. Ez egy olyan szám volt, amit ott írtunk a stúdióban felvétel közben. Billy Cobham dobolt valami ütemet és azt mondtuk ez jó lesz és már szinte kész is volt a szám. Nagyon érdekes, gratulálok.
Quart: Melyik évben volt ez?
Eumir Deodato: 1972-ben.
Quart: Nahát, akkor én pont aznap születtem.
Eumir Deodato: Na ne, ez túlzás. Ez ijesztő.
Utolsó kommentek