A salsa és a latin jazz egyik utolsó még élő legendája szerint a műfaj haldoklik, nincs utánpótlás, a reggaeton, a ska és a tex-mex elvonják a fiatalok érdeklődését. De neki, aki még látta Lenint (sőt, sok tekintetben maga volt Lenin), nehéz megfelelni. A Szigeten tartott koncert előtt a 71 éves Eddie Palmieri temette a salsát a Quartnak.


 

Sajnálom, hogy ezzel kell kezdenem, de a latin zene nagy időszakának legjobbjai, a Fania-generáció tagjai, az ön korábbi zenésztársai sorra halnak ki az utóbbi években. Tito Puente 2000-ben, Celia Cruz és Mongo Santamaria 2003-ban, Ray Barretto tavaly. Lát utánpótlást?

Ez van, az úttörők meghalnak. Nem látok utánpótlást, a fiatalokat elszívják a divatosabb műfajok, a hip-hop, vagy ha komolyabb dologgal akarnak foglalkozni, akkor a dzsessz. Aggódom, mert nincsenek jó kiadók, a nagyok nem foglalkoznak velünk, nincs promóció, nincs valami olyasmi, mint annak idején a Fania, amely 10-12 éven a műfaj aranykorát meghatározta.

Miért van ez, miközben az Egyesült Államok lakosságának egyre nagyobb része spanyolyajkú? Az ember azt hinné, hogy most van csak igazán piaca a latin zenéknek.

A spanyolajkúak számának növekedése elsősorban Mexikóból jön, és nekik megvan a saját a zenéjük, a mex-tex vagy tex-mex vagy hogy is hívják [tex-mex a megoldás – a szerk.]. Utánuk jönnek létszámban a kolumbiaiak, a dominikaiak, ők is másfajta zenét képviselnek. Megszűntek a nagy tánctermek, márpedig a salsához tér kell. A lemezipar pedig haldoklik.

Az internet miatt?

Igen, a letöltések miatt.

De közben feljövőben vannak olyan más latin műfajok, mint a reggaeton. Ismeri?

Igen, de ahogy mondani szokás, az nem az én asztalom. Nagyon népszerű persze. A piacot a fiatalok uralják és ők ezt szeretik. Azért a salsa is népszerű, de ma már inkább a tánc, mint a zene miatt.

És a latin ska? A latin zenekarok nagy része lépett erre az útra.

Fúzió és fúzió mindenhol, mindent kevernek mindennel, mert így könnyebb eladni. De ez már nem afro-karibi zene. Biztos jó ez is, de tudja, én olyan zenekarokat láttam és olyan emberekkel játszottam mint Machito, Tito Puente, Tito Rodriguez és emiatt nehéz nekem megfelelni. Az igazi virágkor volt, de ennek vége. Kubával, amely a hátországát jelentette és elképszető bőségét nyújtotta zenék szintjén ennek a korszaknak, megszűnt a kapcsolat, nincs zenei értelemben kommunikáció. És nincsenek kereskedelmi rádiók, amelyek játszanának ilyen zenét. Jazznek túl kereskedelmi, a kereskedelmieknek pedig nem elég népszerű. Európában legalább ezen a világzenei gettón belül van tere a zenénknek, de Amerikában még ez sincs meg.

Számomra Celia Cruz volt az, aki a leginkább pótolhatatlannak tűnt az elmúlt években elhunytak közül. Lát valakit, aki az utóda lehet?

Á, ilyen csak egy van. Egy nő sem ért soha a közelébe sem, különösen a La Sonora Matanzera-korszakában.

Sokáig úgy tűnt, hogy a szakma La Indiát szánja Cruz utójának szerepére. Őt éppen ön fedezte fel és az első lemezét is önnel csinálta. Sajnos az utóbbi két-három lemeze nem azt mutatja, hogy képes lenne ellátni ezt a feladatot.

Mondtam már, Celia csak egy volt. La Indiával az a baj, hogy ha Celiát utánozza, akkor túl szembetűnő a különbség, ha meg nem utánozza, akkor azért nem elég jó. Néhány hét múlva mutatnak be a Broadway-n egy darabot az életéről, Celia Cruz a címe. Ott egy nagyon tehetséges nő fogja játszani őt, nem jut eszembe a neve, de azt hiszem, egy Yerba Buena nevű együttes énekesnője [a neve Xiomara Laugart- a szerk.]. Ő nagyon jó, de ez más, mert épp az a feladat, hogy Celiát imitálja.

A salsa alkalmazott tánczene, olyan táncé, amelynek határozott koreográfiája van. Ez mennyiben befolyásolja a zenészi feladatot?

Mindig tánczenekarként tekintettünk magunkra. Amikor komponálok, mindig vizualizálom is a táncosokat.

Tud is salsázni egyébként?

Tudok, csak nagyon rosszul. Nem is volt alkalmam tanulni, mert tizennégy éves korom óta mindig a színpadon voltam, amikor mások táncoltak.

Mennyire éles a határvonal a salsa Puerto Rico-i és kubai verziója között?

A különbség az, hogy mindig Kuba ment elöl, mi csak a második vonal voltunk, bár volt nem kevés jó zenészünk, de mindig minden új Kubából jött, hihetetlen mennyiségben ömlöttek onnan jó zenék, zenekarok és zenészek.

Tegnap Manu Dibango azt nyilatkozta itt, hogy a Fania All Stars volt minden idők legjobb zenekara. Egyetért?

Ha nem is a legjobb zenekar volt, de a legjobb pillanatai nekik voltak. Egy idő után túlságosan a show-ról szólt, járta a világot Japántól Antartktiszig mutogatva a különleges képességeit. Mint a Harlem Globetrotters.