Bruno "Sergent" Garcia olcsó cédéket, baszk autonómiát és cigarettapapírt szeretne (utóbbit az interjú előtt megszerezte már, így erről nem lesz szó), angolszász zenei hegemóniát viszont nem. A maguk kreálta salsamuffin műfaj vezető zenekarának névadó frontembere az A38-on tartott nagy sikerű, békepárti koncert után nyilatkozott a Quartnak.

Quart: A legutolsó lemezetek és a mostani koncert is azt mutatja, hogy a salsamuffinban – ahogy magatokat hívjátok – mostanában mintha a klasszikus salsa felé lenne egy finom elmozdulás.

Bruno Garcia: Úgy gondolod? Szerintem most is benne van a muffin. A salsa nagyon sokféle, más Kolumbiában, más Puerto Ricóban. Ez az én salsám.

Quart: A zenekar jelenlegi szinte kizárólag kubai zenészekből áll. Lehet, hogy ezért klasszikusabb a salsa-értelmezés?

Bruno Garcia: Imádom a kubaiakat. Nagyon jó zenészek, értik a fúziót. Nem könnyű ezt a zenét játszani, mert ismerni kell a szerteágazó hagyományt és közben tudni kell keverni mindent mindennel. A kubai zenészek azért jók ebben, mert általában nagyon jó a technikájuk és mivel otthon kevés külső zenei hatás éri őket, nagyon nyitottak, ha egyszer kitárul előttük a többi fajta zene. De van két francia zenészünk is, a trombitás és a basszusgitáros.

Quart: Ti a frankofón és a latin kultúra határvidékén egyensúlyozó zenekarok egyike vagytok. Hogyan látod ezt a csoportot, ezt a szcénát?

Bruno Garcia: Franciaország hibrid ország. Meg Belgium, Hollandia, szinte egész Európa az. Mindenféle kultúrával lehet találkozni. Más kultúrák képviselőivel járunk óvodába, iskolába, élünk velük együtt és ülünk egy kávézóban. Ebből zeneileg elképesztően lehet táplálkozni, nézz végig csak ezen a kis kategórián is a Gotan Projecttől a Sergent Garciáig.

Quart: Te Európához vagy Latin-Amerikához tartozónak érzed magad, ha választanod kellene?

Bruno Garcia: Mindkettő, nem kell választanom. Európából hiányzik egy kis Latin-Amerika, Latin-Amerikából egy kis Európa. Mesztic, spanyol vagy francia vagyok, teljesen mindegy.

Quart: Van most latin zenei hype?

Bruno Garcia: Nem igazán. Illetve igen, de mégsem. 1994-ben mondjuk még csak az európai latino undergroundban ismert bárki is ilyen zenéket, aztán jött a Buena Vista, ami ráirányította az érdeklődést minden ilyesmire Európában. Mi jók vagyunk fesztiválban, ekkoriban kezdtek el gyakran hívni minket. De sokan azt hiszik, hogy a latin zene az Ricky Martin, Jennifer Lopez, Shakira – az amerikai latin pop, ami inkább latin imidzzsel eladott amerikai zene, mint latin zene. De néhány éve még Latin-Amerikában sem sok hozzánk hasonló zenekar volt, aztán jött Manu Chao meg a Sergent Garcia, felfedezték, hogy a hagyomány modernizálható és mára rengeteg van. Ez a fajta zene az egyik legfontosabb alternatívája a démoni angolszász zeneiparnak. Nagyon sok zenei kultúra van Pakisztántól Szenegálig, és mind helyet keres magának a világban.

Quart: Üzletileg vagy művészileg értve?

Bruno Garcia: Jelenleg művészileg. Mind művészek vagyunk, akik azért csinálják ezt, mert ki akarnak fejezni valamit.

Quart: A kiadók és a művészek közötti nézetkülönbség az internetes zenemegosztást illetően általában ebben gyökerezik. A zenekarok minél több emberhez akarnak eljutni, így nekik a letöltés is egyfajta siker, ami áttételesen valahogy üzletileg is bejön, mondjuk a koncertmeghívásokban. Te hogy állsz ehhez az egészhez?

Bruno Garcia: Nehéz idők járnak a művészekre, mert egyáltalán nem adunk el lemezeket. A közönségünk viszont egyre nagyobb, mert könnyebben jutnak hozzá a zenénkhez az interneten keresztül. De valahogy kell némi pénz a rendszerbe, még ha nem is úgy, mint most, mert anélkül nem nagyon lehet lemezeket csinálni. Nekünk probléma, hogy egyre híresebbek vagyunk, de lemezeket sem adunk el és tizenöt fős stábbal utazgatva (kilenc zenész és a technika) a koncertekből sem nagyon lehet megélni. A zene azért van, hogy megosszák, idáig rendben, de valamilyen új üzleti modell kell. Ha az internet segítségével ki tudnánk hagyni a terjesztésből és a promócióból a kiadókat például, az egy lehetőség.

Quart: Mennyi lenne az elfogadható ára szerinted ebben a modellben egy a mostani cd-vel ekvivalens akármilyen formátumnak?

Bruno Garcia: Öt euró, legfeljebb nyolc.

Quart: Az internetes terjesztéssel valószínűleg az album-formátum is átalakul, ami művészileg is befolyásolja a zeneipart. Ti csinálnátok albumokat akkor is, ha nem lenne cd?

Bruno Garcia: Az albumok gyakorlatilag el fognak tűnni, de az olyan zenekarok mint mi továbbra is fognak valami hasonlót csinálni. Az album koncepcionális keret is, nem csak egy doboz, amibe belepakolsz valahány számot. Szóval kellenek albumok, de másfélék lesznek, az biztos. Lehet, hogy az egyik albumunkon három szám lesz, a másikon meg negyven, de az egyikhez lesz egy kis film, a másikhoz meg nem.

Quart: Tíz éve megy a Sergent Garcia. Melyik fázisban van most a zenekar és merre tart?

Bruno Garcia: Fiatalnak érzem magamat is, meg a zenekart is, nem korlátoz minket semmi, nincsenek előttünk akadályok. Vannak még terveim, ambícióim. Nem sikert vagy hatalmat akarok, hanem lehetőséget arra, hogy bármilyen őrült ötletemet megvalósítsam. Tavaly elkezdtem filmezéssel foglalkozni és szinte mindenhol ahol járunk látok valamit, amibe érdemes lenne belevágni. A bátyámmal indítottunk egy internetes rádiót nemrég, ahol csupa olyan zene megy, amit sehol máshol nem hallasz. Rengeteg lemezt meg demót kapunk mindenhol ahol fellépünk, innen jött az ötlet. A múlt hónapban már hatvan-hetvenezer hallgatója volt szerte a világból.

Quart: Nekem ez volt a harmadik Sergent Garcia-koncertem és az volt az érzésem, hogy kicsit több a koregrafáltság és kevesebb a spontaneitás az előző kettőhöz képest. Ez mitől lehet így?

Bruno Garcia: Minden koncert más. A tegnapi nap nagyon kemény volt, rövidre kellett fogni a pórázt a srácoknál, durva hangulat volt. Ilyenkor az a jó, ha minél pontosabb és fegyelmezettebb programot találunk ki. De szerintem jó este volt, a közönség is nagyon bírta ahogy láttam, aktívak és közreműködőek voltak.

Quart: Most legyen az, hogy mondok tíz nevet és te mondj egy-két mondatot arról, hogy melyik hogyan hatott rád, mi jut róla eszedbe először. Legyen az első Fermin Muguruza.

Bruno Garcia: Nagy barátom, és nagyon tisztelem. Én is baszk vagyok, Bilbaóból és én szerveztem 86-ban az első Kortatu-koncertet Franciaországban, ahol a Ludwig 88 nevű punk-reggae zenekarommal előttük léptünk fel.

Quart: És a politikai szerepléséről mit gondolsz?

Bruno Garcia: Koherens, komolyan vett dolog.

Quart: A baszk autonómia vagy a függetlenség pártján vagy?

Bruno Garcia: Necces terület, én nem nagyon foglalkozom vele. Autonómia, nem függetlenség.

Quart: A francia baszk területeket is beleértve az autonómiába?

Bruno Garcia: Igen, Európában ennek lehetségesnek kellene lennie.

Quart: Te baszknak vallod magad?

Bruno Garcia: Hibrid vagyok, baszk és andalúz felmenőkkel, régóta Párizsban élve.

Quart: Második név: Joseito Fernandez.

Bruno Garcia: Á, a Guantanamera! Az egyik első lemezem volt, több verzióban szerepelt rajta a szám, de mindegyiket ő adta elő.

Quart: Los Amigos Invisibles?

Bruno Garcia: Nem is tudom, nem hallgatom. Mexikóban elképesztően népszerűek, több nap egymás után képesek megtölteni a nagystadiont.

Quart: Szóval nem a te világod?

BG: Hát nem.

Quart: Gabriel Rios?

Bruno Garcia: Passz. Nem ismerem. Ki az?

Quart: Belgiumban élő Puerto Rico-i zenész, kicsit elektronikus boogaloo és salsa. Említetted Belgiumot is meg Puerto Ricót is, ezért jutott eszembe. Daara J?

Bruno Garcia: A legjobb szenegáli hiphop. Elképesztően jók, bár arrafelé sok jó hiphop van. Csináltam velük egy számot, a Boomerangot.

Quart: Bebel Gilberto?

Bruno Garcia: Bírom, jó zenész, de nem vagyok nagy brazil-szakértő. Bezzeg az apám! Csak brazil zenét hallgatott, egész falnyi polcok voltak tele. Talán ezért nem hallgatom én, tudod hogy van ez. Mondjuk a forrót azt szeretem.

Quart: Dusminguet?

Bruno Garcia: Nagyon szeretem, barátaim, a tangóharmonikás srác különösen. A La Troba Kung-Fu [a dusminguetes Joan Garriga jelenlegi zenekara] már nem jött be annyira, a Dusminguet sokkal jobb volt.

Quart: Raul Paz?

Bruno Garcia: Ő is párizsi, ő is salsa, de funkosabb. Kimondottan érdekes.

Quart: Celia Cruz?

Bruno Garcia: Mit lehet erre mondani? Nagy-nagy riszpekt. A nyolcvanas évektől eléggé amerikanizálódott, de a hangja, a hangja… az akkor is hihetetlen volt. A korai Sonora Matanzera-korszakot nagyon szeretem, de a Fania All Stars-osat is. Ez a mi iskolánk.

Quart: Roy Paci & Aretuska?

Bruno Garcia: Az nagyon érdekes. Az új lemezükön lesz egy szám, amelyben közreműködök, aMamma Africa.

Quart: Melyiket választod: Garcia őrmester vagy Zorro?

Bruno Garcia: Garcia őrmester természetesen. Zorro egy önimádó arisztokrata nagybirtokos[érzékletes eredetiben: "latifundista"].