Az elefántcsonparti reggae-politikus seggbe akarja rúgni a pánafrikai igazságtalanságot, illetve feltételezi, hogy vannak Magyarországon etnikai feszültségek.

Koncert közben többször is hatalmasakat rúgsz a levegőbe. Kit vagy mit rúgsz ilyenkor seggbe?

Én a hangommal harcolok és valószínűleg néha a testem is harcolni akar közben. Az igazságtalanság, a törvénytelenségek ellen.

Az elefántcsontparti, vagy a világban bárhol tapasztalható igazságtalanság kellene itt gondolni?

A világra és Afrikára. Gyerekkorom óta látom, együtt élek ezekkel. Kezdve attól, hogy a szüleimnek arra sem volt pénze, hogy iskolaszereket vásároljon nekem és a testvéreimnek. Rengeteg az igazságtalanság a világban, Afrikában pedig különösen sok. Fiatal, többnyire ötven évesnél nem régebbi országok vannak itt, sok diktátor politikussal. Össze kellene fogni, gazdaságilag, politikailag, lélekben.

Tehát a pánafrikai gondolat híve vagy?

Igen, hiszek az egyesült Afrikában.

Hiszel az Afrikai Unióban is (Kadhafi líbiai elnök által megálmodott és pillanatnyilag általa elnökölt kormányközi szervezet)?

Dehogy. Sosem tettek semmi olyasmit, amiről beszélek.



Milyen lenne akkor ez az egyesült Afrika?

Olyan, amelyben az emberek tudnák, hogy ők egy nép, egy közösség. Ahol az oktatás és az egészségügy az elsődleges, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Közös gazdaságpolitika, közös pénz kell. Afrika gazdag földrész, szegény néppel. A demokratikus fejlődés legelején tart még a földrész, de egyszer az emberek megértik majd ezt.

Már a mostani, még nem egyesült Afrikában is a sok törzsből álló államok némelyikében komoly etnikai feszültségek vannak. Miért lenne ez máshogy, ha az egész egy nagy ország lenne?

Értsd meg, fiatal népek vagyunk. A magyar történelem kétezer éves, mégis vannak etnikai feszültségek.

Honnan tudod?

Nem tudom, csak feltételezem. Jó oktatással lehet tenni ez ellen.

Hazád, Elefántcsontpart sokáig a béke szigete és a régió zenei központja volt. Oda jártak a környező országok zenészei is karriert csinálni, lemezt készíteni, például Maliból, mert ott nem voltak stúdiók, kiadók, infrastruktúra. Ma ez fordítva van: Elefántcsontparton néhány éve katonai rezsim van hatalmon, Mali viszont békés és többek között te is Bamakóba menekültél és ott készíted a lemezeidet. Mi történt?

Bamakóban most nagyon jó az infrastruktúra, sok a stúdió, van nekem is, Toumani Diabaténak is, de például a szomszédos Guinea fővárosában, Conakryban is jó stúdiók vannak. Otthon, Elefántcsonparton mostanra lenyugodtak a kedélyek, novemberben választások lesznek. Reméljük jó választás és jó elnök lesz.

Gyakorlatilag politikai programpontokban beszélsz. Vannak ambícióid a novemberi választásokkal kapcsolatban?

Nincsenek. Illetve vannak, de én a zenémmel politizálok. Szeretnék például ökológiai üzenetet közvetíteni, rádöbbenteni a hallgatóimat, hogy fontos a gyermekeink jövője, hülye kifejezéssel afféle véleményvezér szeretnék lenni ebben. Állítólag indul egy ökológiai párt is novemberben, de még találkoznom kell az elnökével, hogy megtudjam, mit akarnak és tudok-e velük együttműködni. Nyár eleje óta turnézom, de a hónap végén hazamegyek és találkozom vele.