Ami Algériának a rai, az Marokkónak a nálunk talán kevésbé ismert gnawa. És ami a rainak Khaled, az a gnawának az ONB. Három éve már felléptek a Szigeten, de azóta nem kevés változáson mentek keresztül. A berber zenekar mesebeli nevű tagjai, Tenfiche Kamel és Mehdi Askur magyarázták a Quartnak, hogy mi miért történt.

 

Quart: A koncerteteken bár maradtak a gnawás külsőségek, a zenében előtérbe került a rock. Miért e változás?

Orchestre National De Barbès: Azért ott van a zenében a gnawa, úgysem tudnánk tőle elszakadni. A rock közönségbarátabb, évek óta tapasztaljuk a turnékon, hogy a rockosabb részek megmozgatják az embereket és hovatovább rockzenekarként tekintenek ránk úgyis. Párizsban abszolút nyitott a közönség, de Európa többi részén egyértelműen éreztük, hogy a rockra jobban rezonálnak az emberek. A legsikeresebb számunk, azAloui egyben a legrockosabb számunk is volt eddig.

Quart: Ennyire döntő, hogy mit vár el a közönség?

Orchestre National De Barbès: Nézd, mi kezdtük ezt az egész gnawa-dolgot, mára meg a fél világ gnawát játszik. Marokkóban és Algériában már a korábban nem gnawát játszó zenekarok is váltottak. Mindenki alkalmazza az általunk felélesztett hangszereket. Így most legalább meglepetés, hogy mi arrébb lépünk.

Quart: Akár örülhetnétek is, hogy ennyien követnek, de úgy tűnik, mintha nem örülnétek.

Orchestre National De Barbès: Dehogy, nagyon örülünk, csak mi már nem erre vágyunk. A mi feladatunk ennyi volt, véget ért. Megismertettük a gnawát, most megyünk tovább. Le akarjuk porolni a Maghreb-övezet [Észak-Afrika egykori francia gyarmati uralom alatti része: Marokkó, Algéria és Tunézia] zenéjének imidzsét. A maghrebi rockból eddig hiányzott a gitár hangja, nekünk legalábbis. Kíváncsiak vagyunk, hogy erre is jönnek-e utánunk a többiek.

Quart: Miért, milyen most a Maghreb-övezet zenéjének imidzse?

Orchestre National De Barbès: A Maghreb-övezet egy kulturális kereszteződés és a zenéjét ért számos hatás közül mi most mást tolunk az előtérbe. Marokkóban sokan játszanak andalúz vagy mali zenét és salsát is. A gnawából vezet a brazil zenei világ vagy a ska felé is irány. James Brown számaiban ott figyel a rai alaplüktetése. És akkor arról nem beszéltünk, hogy személyesen a zenekar egyes tagjait az indiai zene vagy éppen a dzsesszrock is érdekli. Bízunk egymás ízlésében és egyfajta fúziót próbálunk megvalósítani.

Quart: Az új lemezen már hallani lehet majd ezt a változást?

Orchestre National De Barbès: Igen, az új lemez - amely októberben jön ki - rockosabb lesz az eddigieknél. Már majdnem készen voltunk két éve egy lemezzel, de aztán inkább elölről kezdtük. Nekünk nincs olyan kiadónk, aki sürgetne vagy kényszerítene bármire. A rock nekünk gondolkodásmód is, egyfajta függetlenség.

Quart: Azon a terepen ahol ti mozogtok, egy-egy zenekart egy földrajzilag meghatározható zenei hagyománnyal szoktak azonosítani. Salif Keita=Mali, Barbés=Marokkó. Nem féltek, hogy kiléptek ebből a hagyományból, azzal elveszítitek az azonosíthatóságot is?

Orchestre National De Barbès: Mi Marokkóban nőttünk fel, csak később mentünk Párizsba. A szellemiségünkben ez végig meghatározó és most sem cseréltünk maszkot.

(Az interjú az Amaro Dromnak dolgozó Kovácsy Tiborral közösen készült.)