Mali zenei arisztokráciájának legfiatalabb tagja ki van akadva, de ez a koncertjén szerencsére nem látszott. A három éve elhunyt gitáros-legenda Ali Farka Touré fia, a második lemezét idén megjelentetett Vieux már érti, mit nem bírt az apja a zeneiparban.

Ali Farka Touré az apád, Toumani Diabaté a keresztapád, Afel Bocoum az unokatestvéred. Egy olyan, dinasztikus hagyományokra épülő társadalomban mint Mali, lehettél volna ilyen rokonsággal más, mint zenész?

Igen. Katona lehettem volna. De az is a családi hagyomány miatt, nagyapám a nemzeti gárda tisztje volt, ezért apám azt akarta, hogy katona legyek.

Rossz döntésnek tartotta, hogy ő zenész lett? Nem volt elégedett?

Egyértelműen. Nem a zenéléssel volt baja, hanem mindennel ami hozzá jön. A bürokrácia, a menedzserek, az üzlet és a többi. Ettől akart megóvni.

A zenei karriernek ez az árnyoldala akkor is megvan, ha pusztán afrikai karrierben gondolkodsz vagy csak akkor jelentkeznek, ha kilépsz a világpiacra?

Afrikában ez nem létezik, ott minden egyszerűbb. Valaki felhív, megkérdezi, hogy mennyiért jönnél el játszani, pár perc alatt megegyeztek, aztán odamész és zenélsz.

A te eddigi tapasztalataid alátámasztják apád félelmét?

Teljes mértékben. Mára megértettem, hogy miért nem akarta, hogy zenész legyek. Volt már olyan pillanat, amikor pont ezek miatt abba is akartam hagyni az egészet. Egyszerűbb lenne csak zenélni.



Melyik volt az a pillanat, amikor abba akartad hagyni?

Nemrég, pár hónapja. Négy hónapja turnézom folyamatosan Európában és Észak-Amerikában és kezd elegem lenni.

Mi az, ami miatt mégis megéri csinálni?

Ez egyszerű: csak a zene miatt. Ennyi. Szeretek zenélni, szeretek színpadon állni, szeretek a zenével örömet okozni az embereknek.

Akkor ez olyan mint a foci? Hetente kétszer másfél óra meccs, a többi meg edzés, üzlet, menedzserek, fotózás és a többi hülyeség?

A hülyeség ugyanaz, kivéve, hogy ők milliókat keresnek ezzel.

Apád az afrikai zene igazi legendája volt, neked viszont megnehezíti a dolgod, hogy ha olyasmit csinálsz amit ő, akkor az emlékéből élsz, ha mást csinálsz, akkor pedig hűtlen vagy az örökségéhez. Tudod azért a saját dolgodat csinálni?

Mindig baszogatnak. Csináld így, ne csináld így, folytasd ezt, hagyd azt abba. Hagyjanak békén, én csak zenélni akarok!

Az, hogy Afrika legjobb zenészeinek a piaca és a közönsége nagyobbrészt Afrikán kívülre, Európába és Észak-Amerikába került milyen hatással van ezekre a zenékre?

Szerintem inkább jótékony hatással van, fejleszti a zenét, mert tágítja a horizintját, új ingerek befogadására is alkalmassá teszi. Persze zenésze válogatja, aki elvárásoknak akar megfelelni, az más körülmények között sem lenne képes önmagát nyújtani.

Mali az utóbbi tíz-tizenöt évben egyértelműen a régió zenei központja lett. Rengeteg zenészetek – édesapádon kívül például Salif Keita, Toumani Diabaté, Oumouru Sangaré, Rokia Traoré, a Tinariwen – a földrész legnagyobb nevei között van. Mitől lendült ennyire fel az üzlet?

Mali zeneileg nagyon gazdag. A környező országokban, Szenegálban, Elefántcsonparton is vannak nagy zenészek, de többnyire csak egy-kettő országonként. A titok szerintem az, hogy Maliban nem csak nagyon szeretik az emberek a zenét és része a mindennapjaiknak, hanem ambíciójuk is, hogy megmutassák magukat.