Minden szeptemberben Nyíregyházán rendezik meg a Vidor Fesztivált, amely a Sziget mellett a leghúzósabb világzenei programot nyújtja az országban. Ana és Chiki, a spanyol Canteca de Macao tagjai itt beszéltek a Quartnak az új lemezükről, az utcazenélésről, a Gipsy Kingsről és Julio Iglesias leszarásáról.

Az új lemezetek csak október elején jön ki, de több mint a felét felraktátok a MySpace-re meg a saját oldalatokra pár napja. Mi az album-formátum funkciója a ti szemetekben? Végül is mire megjelenik, addigra már eljutott a rajongókhoz.

Szerintünk ezt nem érdemes túlokoskodni. Időnként egybe kell csomagolni pár dalt, ez segít tagolni a munkánkat, megkülönböztetni korszakokat, feltenni a polcra magunk mögött hagyott dolgokat. De az élet maga nem feltétlenül tagolódik így. Még nem volt lemezünk, amikor az interneten keresztül már elég sokan ismertek minket és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az emberek a koncertjeinken éneklik a számokat, amelyeket pedig soha nem is adtunk ki, csak a weben voltak kint.

Szóval ti nem tartoztok azok közé a zenekarok közé, akik szerint az internet megöli a zenét.

Épp ellenkezőleg! Az internet nekünk a legfontosabb kommunikációs formánk a közönséggel. A zene kultúra az, amelyhez való hozzáférésre mindenkinek lehetőséget kell adni. A kultúra mindenkié.

Nagyon gyors karrier a tiétek, úgy öt évvel ezelőtt még madridi utcazenekar voltatok, ez meg már a negyedik lemezetek.

A netnek köszönhetjük az áttörést, így gyorsan megismertek és megszerettek az emberek, jöttek a fesztiválmeghívások.

Az a megfigyelésem az utcazenekarként indult zenekarokról, hogy sokkal jobban pörögnek a koncerten, ami valószínűleg azért lehet, mert ahhoz szoktak hozzá, hogy iszonyúan meg kell küzdeni minden percért, amit veled töltenek az emberek és ha üresjárat van, akkor egyszerűen továbbsétálnak. Aki befizet egy koncertre, annak viszont direkt nagyon rosszul kell éreznie magát ahhoz, hogy lelépjen.

Ez pontosan így van és az még nagyon fontos, hogy mi ahhoz szoktunk hozzá, hogy fizikailag egy szinten, ugyanazon az aszfalton állunk a közönséggel, azaz fizikailag is közel vagyunk, a szemükbe tudunk nézni és kommunikálunk velük. Így az emberben kialakul egy érzék arra, hogy azonnal érezze, ha kezd leülni a hangulat. Meg hálásabbak is vagyunk minden visszajelzésért, mint mondjuk egy olyan zenekar, aki stadionhangulathoz szokott. Ezért fekszenek nekünk nagyon a fesztiválok vagy az ilyen ingyenes koncertek, mint a ma esti. Látnunk kell a fejeket, akiknek játszunk.

Az új lemezetekből felrakott dalokat meghallgattam a weben és többnyire húztam a számat, mert időnként szinte nyálas, két dal refrénje már-már a Gipsy Kingset juttatta eszembe. Pedig az előző két lemezt nagyon szerettem.

Azért a többi számot is hallanod kell, ne ítélj ennyi alapján. Én nem érzem ezt a különbséget, bár kevés a tudatosság abban, hogy mikor milyen irányt veszünk. Tudod, mi többségünkben tanult zenészek vagyunk. Aztán amikor elkezdtük ezt a zenekart, szinte mindent el kellett felejtenünk, amit tanultunk, fel kellett szabadítanunk magunkat, új életet kellett kezdenünk. És ezt a szabadságot annyira élvezzük, hogy néha csak azért is kipróbálunk dolgokat, mert élvezzük, hogy megtehetjük.

Oké, még kivághatjátok magatokat: játsszuk azt, hogy én mondok két előadót, nektek pedig választanotok kell közülük. Szóval Peret vagy Gipsy Kings?

Tudod, amikor Madridban bulizol és megszólal a Gipsy Kings, az olyan "oh yeah!"-helyzet, szóval sikítva rohansz táncolni. Peret viszont a király, úgyhogy itt nincs nagy dilemma.

Paco de Lucia vagy Manu Chao?

Alapvetően a hagyomány rajongói vagyunk és Lucia maga a gyökere a mi hagyományunknak. Manu Chao fúzió, abban jó, de nekem a fúzió nem a szívem csücske.

Bob Marley vagy Celia Cruz?

Mindketten a gyökerei valaminek, a reggae-nek meg a salsának. Szóval mindkettő, erre nem tudunk válaszolni.

Amparanoia vagy Dusminguet?

Inkább Dusminguet, bár egyiket sem hallgatom túl sokat, de riszpekt azért jár mindkettőnek.

Ojos de Brujo vagy Fermin Muguruza?

Kortatu! Negu Gorriak! Szóval Muguruza.

Aha, mert az Ojos de Brujo konkurencia, mi?

Á nem, őket is bírjuk. De a Kortatu a gyerekkorom.

Julio Iglesias vagy Caetano Veloso?

Veloso. Ő kultúra, Iglesias nem. Iglesiast leszarom.

Lili lányom kedvenc száma tőletek a La Rubia Perfecta. Szeretné tudni, hogy mi a dal sztorija, miről énekeltek benne. Elmondanátok?

Ez Chiki száma. Arról szól, hogy ellejt előtted a tökéletes nő, egy tényleg tökéletes csaj.

Ez eddig teljesen a Girl From Ipanema.

Eddig. Bár ez itt szőke és kék szemű, az ipanemai lányt meg nem így képzelem (a La Rubia Perfecta azt jelenti: A tökéletes szőke). Szóval meglátod és meg akarsz vele ismerkedni. Ahogy egyre közelebb kerülsz hozzá, úgy tűnik egyre kevésbé tökéletesnek. Közelebb mész és rájössz, hogy a szőkesége festett. A szemébe nézel és látod, hogy színezett kontatlencséje van. Szóba elegyedsz vele és nem is olyan szimpatikus. Csókolóztok, megfogod a mellét, érzed, hogy szilikonos. Szóval a végére kiderül, hogy az egész csaj mű. Hát nem tudom, döntsd el, hogy lefordítod-e neki.