Az eredetileg Budapesten alakult szerb-roma Kal már negyedszer járt a Szigeten, de amikor utoljára, 2004-ben felléptek, még nem voltak Európa-hírűek. Azóta megjelent egy lemez, amellyel a Kal befutott, és ma már az egyik legnépszerűbb balkáni zenekar a világban. Dragan Ristić, a zenekar vezetője és ideológusa beszél küldetéséről, és elárulja, hogy nemcsak a Gogol Bordello tagjainak, hanem neki is Manu Chao a kedvence.

 

Quart: Budapesten laktál három évig. Tudunk magyarul beszélgetni?

Dragan Ristić (magyarul): Mindent értek, de interjúban azért nem elég.

Quart: Miért jöttél Magyarországra?

Dragan Ristić (magyarul): A Bajnok utcában, aztán a budai oldalon.

Quart (az interjú innentől angolul folytatódik): Miért jöttél Magyarországra?

Dragan Ristić: Csak. A NATO-bombázás miatt. Németországba akartam menni, de oda nem kaptam vízumot. 2000-től 2003-ig voltam itt.

Quart: És miért mentél vissza?

Dragan Ristić: Nem is tudom. Egyrészt sajnálom, mert nagyon jó időszak volt, amit itt töltöttem, de ha a Kalra gondolok és arra, ami azóta történt, akkor nem bánom annyira, hogy visszamentem.

Quart: Már itt, Budapesten alapítottál egy zenekart, amit Kalnak hívtak. Volt egy híres színházi előadásod rendezőként a Roma Parlament épületében, a Garcia Lorca-féle Vérnász, aminek a kísérőzenéjét egy Kal nevű zenekar játszotta.

Dragan Ristić: Igen, az egyfajta magyar Kal volt, nem, vagy alig azonos a mostani zenekarral.

Quart: A színházzal felhagytál?

Dragan Ristić: Már évek óta nem csinálom, unom. A színház a reneszánsz luxusa, egy-egy előadás három-négyszáz embernek szóló nagy erőfeszítés. Nekem ennél több ember számára van fontos mondanivalóm.

Quart: Mi az a fontos mondanivaló?

Dragan Ristić: A Kal egy misszió, az új roma kultúra megteremtésének víziójával, amely integrálódik az új európai kultúrába. Nem lehet, hogy a roma kultúra csak a hagyományból álljon. Új hagyományt kell teremteni. A roma kultúrának ezt az új percepcióját akarom megteremteni, legalább a városi, nyelveket beszélő fiatalok fejében. Tiszteletet akarok kiharcolni a cigányoknak. A Kal azért jó eszköz, mert a zene a mi médiumunk, a többség ezen keresztül lát és ismer minket.

Quart: Így nem furcsa, hogy a lemezen szerepel a nagyon szép, de épp ezt a romantikus cigány hagyományt megtestesítő roma himnusz, a Djelem, djelem feldolgozása? A lemez egyik legjobban sikerült száma szerintem egyébként, de nagyon elüt a többitől.

Dragan Ristić: Á, tudtam, hogy észre fogják venni. A kiadó ragaszkodott hozzá kereskedelmi okokból, magamtól nem vettem volna fel. Mintha enélkül nem lenne nyilvánvaló, hogy cigányok vagyunk. De örülök, hogy tetszett, ha már muszáj volt, jól akartuk csinálni. Függetlenül a céljainktól én tisztelem a hagyományt, nagyon is.

Quart: A koncerten úgy látszott, hogy a küldetésen kívül azért a szórakoztatás is elég fontos szempont.

Dragan Ristić: Igen, de ez újfajta szórakoztatás. Remélem, ezt is észreveszik. Hihetetlen, hogy a 21. században csak a tradicionális kultúrán, a megrendelésre szórakoztató szerepében látnak minket. A mi zenénk ennél sokkal globálisabb.

Quart: Ezért van, hogy ilyen sokféle irányzat jelenik meg a lemezen? Vannak elektronikus alapú számok, swingek, tangók, gitáros balladák.

Dragan Ristić: Eklektika-párti vagyok, épp ez a filozófiám.

Quart: A zenétek és a szövegek egyértelműen közép-európai referenciákat tartalmaznak, nem a szerb háttér a meghatározó. Miért?

Dragan Ristić: Talán frázisnak hangzik, de mi nemcsak a cigányságnak akarunk szólni, és nem is csak egy közösségnek. A cigányság szempontjából Közép-Európa elég egységes térnek látszik.

Quart: Mondják, Esma Redzepova is mondta a minap, hogy a Balkánról jövő zenekarok közül vannak, amelyek külföldön sikeresek, és vannak, amelyek otthon. Ti melyik csoportba tartoztok?

Dragan Ristić: Először külföldön voltunk népszerűek, de aztán némi pr segítségével otthon is azok lettünk. Tavaly hirtelen Szerbiában is befutottunk, egyszer csak robbant a dolog.

Quart: A lemezt tényleg a belgrádi lakásodban vettétek fel? Ennyire a masteringen múlik, hogy ilyen jól szól?

Dragan Ristić: Valamilyen otthoni stúdiója minden zenésznek van, nekem is. A lemez első felét vettük fel ott, a másodikat rendes stúdióban, Németországban. A mastering tényleg sokat számított, azt Mike Nielsen csinálta, aki a Jamiroquai vagy Natacha Atlas felvételeit is masterelte.

Quart: Felsorolok tíz nevet, és mondj róluk egy-két mondatot, ami először eszedbe jut. Legyen az első Esma Redzepova.

Dragan Ristić: Semmi különös, egyszerűen csak nagyon jó énekes, de amire használja a hangját, az nem az én ízlésem.

Quart: Dj Shantel? [Neki nagy szerepe volt a Kal és általában a Balkán zenéjének nyugati befuttatásában, a lemezborítón is köszönetet mondanak neki.]


Dragan Ristić (vállvonogatás): Zeneileg nincs nagyon mit mondani róla. A válogatáslemezeivel és a mixeivel nagy szolgálatot tett, segítette a cigányokat. Amennyire népszerű, nagyon rossz csak nem lehet.


Quart: Django Reinhardt?

Dragan Ristić: A király, vagy legalábbis az egyik.

Quart: Szilvásy?

Dragan Ristić: Jó srác.

Quart: Ojos De Brujo?

Dragan Ristić: Sosem hallottam őket, csak azt tudom, hogy népszerűek és hogy megelőztük őket az európai világzenei slágerlistán, amit jó kimondani.

Quart: Mostar Sevdah Reunion?

Dragan Ristić: Szentimentális a reakcióm, ha ezt a nevet hallom. A gyerekkorom zenéje a sevdalinka [a hagyományos bosnyák népzene, a sevdah másik használatos neve].

Quart: Mitsoura?

Dragan Ristić: Nagyon érdekes hang, de jó zenére van szüksége, hogy érvényesüljön.

Quart: Gipsy Kings?

Dragan Ristić (másodpercekig tartó cinkos vigyor után): Két hónapja játszottunk velük Belgrádban. Mit lehet mondani? Az első roma zenekar, amely betört a mainstreambe, úgyhogy riszpekt.

Quart: Disciplin A Kitschme?

Dragan Ristić: Fiatalkorom talán legfontosabb zenéje.

Quart: Még egy van a tízből, azt te választhatod. Ki a titkos kedvenced?

Dragan Ristić: Manu Chao. Minden ízében szeretem, óriási.