A triphop-tangót feltaláló és befuttató Gotan Project atyja, Philippe Cohen Solal új formációját, a country-ihletésű Moonshine Sessionst hozta Budapestre. Az A38-on adott koncert volt a francia producer/dj második fellépése ezzel a műsorral, egyben egy turné első állomása. Mitagadás, a Quart munkatársainak többsége jókora műmájerségnek tartja a Gotant, Philppe ugyanakkor széles látókörű, rokonszenves művésznek bizonyult a koncert utáni interjú során.

Quart: Hogy jön a tangó után a country?

Philippe Cohen Solal: Sokat hallgattam életemben countryt. Nagyjából mióta Neil Young Harvestjét először hallottam. Elég későn kezdtem Youngot hallgatni, tinédzserként punkot hallgattam inkább, aztán house-t. Szóval Younggal kezdődött a Nashville-mániám, aztán jött Hank Williams és később a bluegrass. A Gotan Project turnéján már a szállodaszobákban írtam ilyen dalokat. Egyszer eljutottunk Tennessee-be, és aztán ottragadtam egy tíz napos workshopra ezt tanulni. Ott talákoztam Bucky Baxterrel [a vele az A38-on is fellépő steel-gitárossal], aki a legjobb ember volt, akivel találkozhattam. Életében nem hallott a Gotan Projectről. Amikor először leültünk beszélgetni egy bárban, kérdezgetett, hogy milyen zenét játszom. Öt perce magyaráztam elég bonyolultan, amikor a dj – Tennessee-ben! – felrakott egy Gotan Project-számot és akkor hál’ istennek csak annyit kellett mondanom: ez az.

Quart: Ebből a projektből is lesz lemez?

Philippe Cohen Solal: Igen, októberben jön ki. Már felvettük, masterelés van hátra és a borító tervezése. Végül is úgy tűnt jónak, hogy szinte teljesen akusztikus lesz, bár remixek azért lesznek rajta.

Quart: És feldolgozások?

Philippe Cohen Solal: Két feldolgozás lesz rajta.

Quart: Mik?

Philippe Cohen Solal: Nem is tudom elmondhatom-e. De… Á, mindegy: a Dancing Queen az Abbától, meg a Pretty Vacant a Pistolstól. Zseniális számok.

Quart: Minek tartod magad? Zenésznek, zeneszerzőnek, producernek, zeneőrültnek?

Philippe Cohen Solal: A zeneőrült az első, aztán dalszerző, producer és végül dj.

Quart: A Gotan Project sikere elég váratlan volt. Szerinted mi okozta?

Philippe Cohen Solal: Váratlan volt és organikusan lett sikeres, marketing nélkül. Ez volt a legkevésbé kommerciális projektem egész életemben. Az első olyan, aminél nem a kereskedelmi sikerre koncentráltam és az első, amely kereskedelmileg sikeres lett. Mindenki hülyének nézett, amikor társaságban mondtam, hogy tangó-projekten dolgozom. Én is azt gondoltam, hogy nem fog bejönni, mert a tangósok utálják az elektronikát, az elektronikára utazók meg rühellik a tangót.

Quart: Ami azt illeti, a country sem túl trendi.

Philippe Cohen Solal: Épp ez benne az izgalmas. A mainstream country egy darab szar. De rengeteg jó country van. De nem ugyanazt a receptet akarom követni, mint a Gotan Projectnél, bár a kihívás részben hasonló.

Quart: A Gotan Project sikere hogyan változtatta meg az életedet?

Philippe Cohen Solal: Nagyon megváltoztatta, persze, ha csak azt nézem, hogy repülőn töltöm az egész életemet. De abban még inkább, hogy rájöttem, nem kell a sikerre gondolni. Csinálni kell a saját dolgodat és szabadnak lenni. Amikor az emberek megvesznek egy lemezt, egy festményt, vagy egy David Lynch-dvd-t, akkor ezt a szabadságot vagy legalábbis annak a darabkáit veszik meg.

Quart: Kinek a szabadságát? A művészét vagy a sajátjukét?

Philippe Cohen Solal: A művészét elsősorban és aztán ebből építik fel a sajátjukat. Ezért fontos fontos a függetlenség, még ha véletlenül jött is, mert a Gotan Projecthez hosszú ideig kerestem kiadót, de senkinek sem kellett, ezért adtam ki a saját pénzemen és lettem minden tekintetben független. És ebbe rengeteg minden belefér. Az, hogy múlt héten a Gotannal húszezer ember előtt játszottam Splitben, most meg itt hányan is voltak? Mondjuk ötvenen? És ez belefér. Minden belefér.

Quart: Vannak még terveid a Gotan Projecttel vagy csak már visz magával a lendület meg a közönség elvárása?

Philippe Cohen Solal: Mindkettő. Valami biztosan lesz még, de nem vagyunk rákényszerítve, hogy ezt hamar kitaláljuk.

Quart: Most legyen az, hogy mondok tíz nevet és te röviden vágd rá, hogy mit jelentenek neked ezek az emberek illetve a zenéjük. Kezdjük a kézenfekvő Astor Piazzolával.

Philippe Cohen Solal: Mester, erő, elbaszott istenverte zseni. Egyszerűen túl jó.

Quart: Serge Gainsbourg?

Philippe Cohen Solal: Ismertem őt, háromszor is voltam a lakásán. Kibaszott zseni, önbizalom nélkül. Nem is tudta magáról, hogy zseni. A legcivilizáltabb ember, akivel életemben találkoztam.

Quart: Dimitri From Paris?

Philippe Cohen Solal: Jóbarát.

Quart: Johnny Cash?

Philippe Cohen Solal: Apa. Úgy értem, szeretném, ha ő lenne az apám. Nagyon szomorú voltam, amikor meghalt. Valahol Dél-Franciországban játszottunk aznap és neki szenteltük az egész estét.

Quart: Jorge Ben?

Philippe Cohen Solal: Egyre izgalmasabb névsor. Tizenöt évesen voltam koncertjén, a közönség közé dobta a pengetőjét és én kaptam el! Nemrég kerestem azt a pengetőt, de sajnos nem találtam. Nagyon szeretem a zenéjét, de például a mostani baile funk számokért is odavagyok.

Quart: Bia?

Philippe Cohen Solal: Öööö, az szingapúri?

Quart: Nem, tavaly adott ki egy lemezt, amelyen francia sanzonokat portugálul, brazil bossa novákat pedig franciául énekel.

Philippe Cohen Solal: Megvan! Nem túl híres, de egyszer valahol szólt egy szám, ami tetszett, megkérdeztem, hogy ki az - és ő volt. Aztán meg is hallgattam azt a lemezt. Kicsit az volt az érzésem, mint a Gotan Projecttel: elméletben a tangót és az elektronikát keverni is elég szar ötlet, mégis működött. Ugyanez a helyzet vele.

Quart: Scatman John?

Philippe Cohen Solal: Valami rémlik. A világ minden hülyeségére nem akarok emlékezni.

Quart: Joni Mitchell?

Philippe Cohen Solal: Gyönyörű. Ha nem ismered, akkor is az az érzésed, hogy a személyes ismerősöd. Az új tribute-albumról még csak egy számot hallottam sajnos.

Quart: Amalia Rodrigues?

Philippe Cohen Solal: Edith Piaf-léptékű énekesnő. Igazi istenadta tehetség, amilyen kevés van, de amit azonnal felismerni. Igaz díva, mondjuk mint Billie Holiday. Legutóbb néhány hete jutott eszembe, amikor Isztambulban jártam és egy tizennégy éves kislányt hallottam hasonló adottságokkal énekelni.

Quart: Thievery Corporation?

Philippe Cohen Solal: Barátok és cool srácok. Hiányoznak, mert rég találkoztam velük. Várom, hogy előálljanak már valami friss dologgal.

Quart: Mano Negra?

Philippe Cohen Solal: Ismertem a nyolcvanas években, de én az angol punkot bírtam, a franciával nem nagyon foglalkoztam, azt kutyapunknak hívtuk. Tehetségesek és színpadon egyértelműen lenyűgözőek, de nekem túlságosan olyan, mint a Clash. A francia zenekarok mindig másolják a külföldieket. Én nem másolni akarok, hanem versenyezni.

Quart: És ha nem Mano Negrát, hanem Manu Chaót kérdezek?

Philippe Cohen Solal: Az első lemeze frenetikus volt, elsősorban a spontaneitása miatt. Erre a második lemeze ugyanolyan volt, mint az első, így abból ez a spontaneitás teljesen hiányzott. Nem is értem, miért csinálja ezt valaki. Egy tökugyanolyan második lemez olyan lapos, olyan könnyű.

Quart: Camille?

Philippe Cohen Solal: Képzeld el, annak idején megkaptam a kiadótól a Le Sac de Filles-t, de mivel tizenkétezer lemezem van otthon, valahogy nem vettem észre a nagy halomban. És amikor jóval később hallottam róla, akkor rémlett, hogy volt nekem már a kezemben egy ilyen lemez, feltúrtam a házat és megtaláltam, még rajta a celofánnal. Nagyon mérges voltam, hogy annak idején nem tűnt fel. Talán a legklasszabb dolog most a francia zenében.

Quart: Ha már itt tartunk: Nouvelle Vague?

Philippe Cohen Solal: Imádom, nagyon jó. Elektronikus zene akusztikusan. Valahol én is ezt akarom elérni a Moonshine Sessionsszel.

Quart: Utolsó: Nicolas Sarkozy?

Philippe Cohen Solal: Á, én baloldali vagyok. Az egész családom baloldali, ezen nem tudok változtatni. Amikor csak úgy hallgatom, sokmindennel egyetértek, de ha belegondolok, tudom, hogy bullshit amit mond. Túl magabiztos, hamisítvány, mint Berlusconi. Én nem szavaztam rá.

Quart: Mennyire vagy baloldali? Az első körben is Segolene Royalra szavaztál vagy valamelyik radikálisabb jelöltre, mint Oliver Besancenot vagy José Bové?

Philippe Cohen Solal: Nézd, én bírom ezt a José Bovét, a génmódosított élelmiszerek elleni fellépés nagyon oké, de a politikához egyszerűen lövése sincs.