A klasszikus, sőt, archaikus tangó világszenzációja a MűPa Latin Fesztiválja keretében tartott koncertje előtt beszélt technikáról, fejlődésről, példaképekről és arról, vajon vannak-e vidám dalok ebben a zenében.

 

Miért énekel egy huszonéves fiú százéves tangókat hagyományos felfogásban, amikor éppen a modernizált, elektronikus tangónak van konjunktúrája?

Nálunk az a mondás, hogy harminc éves kor alatt nem szabad tangót énekelni, de az én generációm átélt annyi mindent diktatúrák és korrupt rendszerek alatt, hogy hamarabb megértünk rá. Buenos Aireshez ugyan közel, de egy igazi kis faluban nőttem fel. Ott még él a folklór és én tizenöt éves korom óta, amióta a zene megérintett, ilyen zenéken nőttem fel. Amikor a tangóval találkoztam, azt is a népzene keretein belül tudtam csak értelmezni. Bár sok minden nehezebb annak, aki egy ilyen faluból származik, én nagyon közel érzem magamhoz a falumat. Valahol olvastam, hogy úgy harangozták be a koncertemet, hogy Argentína zenei nagykövetének neveztek, de azt hiszem én inkább csak a szülőfalum nagykövete vagyok.

A családban ért valamilyen zenei hatás?

Senki sem zenél a családunkban, de imádják a zenét. Gyerekkoromban bakelitlemezekkel játszottam. Általában olyan zenéket hallgattunk otthon, amelyekben nemcsak a zene a fontos, hanem üzenetük is van, amilyen például Victor Jara.

Ezt a gramofonos-recsegős énektechnikát hogyan fejlesztetted ki? Vagy ilyen volt eleve?

Kerestem, próbálgattam és végül megtaláltam. Eredendően elég mély a hangom, arra kellett rájönnöm, hogy hogyan tudom ezt használni a tangóban, ahol a magasabb hangfekvés a bevett.

A most divatos elektronikus tangókat hogyan látod? Különösen, hogy közre is működtél az egyik legismertebb ilyen projektben, a Gustavo Santaolalla nevéhez fűződő Bajofondo Tango Clubban, sőt, ő volt a lemezed producere is.

A tangónak nincs eleje és vége, nincs egy fejlődési folyamat, amelyben túllépett volna valamit, ami ma már nem érvényes. Én mindennek örülök, ami közelebb hozza a fiatalokhoz a tangót és a Bajofondo is ilyen. Santaolalla azért zseniális producer, mert nem akarja megváltoztatni a művészt, hanem azt akarja, hogy olyan legyen, amilyennek ő maga akarja látni magát. A mi lemezünknél is így volt, például hagyta, hogy mindent egyszerre vegyünk fel, ne sávonként, pedig is így drágább és időigényesebb, de nekünk fontos volt, hogy igazi legyen a lemez.

Mit jelent az, hogy "igazi"?

Hogyan az, ami, nem mutat többet magáról, mint ami. A koncerteken is csak a zene van, semmi extra, ami ne lenne a lemezeken hallható, és fordítva. Mindig csak annyi hallható és látható, amennyit mi magunk elő tudunk állítani. Az emberek például rossz néven veszik, hogy nem a hagyományos tangó-maskarákban vagyunk és nincs zselé a hajunkban, de mi így érezzük igazinak. Csak a zene, más nem kell. Na jó, a fekete ruha, azért az marad.

Miért fekete? A tangó szomorú?

Többnyire igen. Vannak vidám tangók és szeretnék is ilyeneket énekelni, de azok mind elég macho szövegűek és ahhoz nincs kedvem. Madridban énekeltem egyszer egy ilyet, aminek olyasmi a szövege, hogy "a nő azért van, hogy sírjon", de már miközben énekeltem éreztem, hogy nem kellett volna. Argentínában az ilyen szövegen nem akadnak fenn, de Európában érzékenyebbek. Az argentin nők olyanok, mint a tangó. Gyors hangulatváltások, könnyű szerelembeesések.

A tangó tánc vagy zene?

Szenvedély. Itt Európában talán inkább a táncot látják benne, az erotikát, a testi érintkezésre épülő szenvedélyt. Nekem azért inkább a zenét jelenti.

Mondok néhány nevet és te mondj egy-két mondatot róluk, ami először eszedbe jut. Legyen az első Mercedes Sosa.

A legnagyobb énekesnő Argentína történetében, talán csak Nelly Omar mérhető hozzá, de ő már kilencvenhat éves. Ahogy a hangsúlyt tudja rakosgatni éneklés közben egy-egy szóra, az emeli ki igazán a többiek közül. Generációkon és stílusokon ível át, rengeteg mindent csinál. Imádom a zenéjét és a koncertjeit, általában sírok rajta.

Gotan Project?

Az elektronikus tangó úttörői, azt tudom, de nem nagyon ismerem őket. Sokakat talál meg, ez fontos és az is, hogy ők vállalták a kockázatot, hogy kitapossák az utat mások előtt.

Los Fabulosos Cadillacs?

Nagyon nagy zenekar, főleg élőben. Most, hogy a Soda Stereo összeállt sokat beszélnek otthon arról, hogy ők is összeállhatnának már. Nagyon várom, hogy ez megtörténjen.

Los Autenticos Decadentes?

Ők is nagyon jók, és külön tisztelem őket azért, hogy népzenei projektekbe is belementek, nem kizárólag rockot játszanak.

Carlos Gardel? Ő akkora ikonja volt a korszaknak, amelynek a dalait énekled, hogy nyilván ő volt a példaképed.

Rengeteg jó tangóénekes volt, akikről Gardel egyeduralma miatt nem vesznek tudomást. Persze Gardel hatalmas, de nekem nemcsak ő volt a példaképem.



Köszönjük Maria Ines Riveros Lorca - a Civil Rádió Qué hora es? című műsorának szerkesztője - az interjú elkészültéhez nyújtott nagylelkű és nélkülözhetetlen segítségét.