Señor Coconut zenéjét az első alkalmakkor érdeklődve hallgattam, aztán ritkán és akkor kissé szégyenkezve élveztem. Valahol egy olyan négyszög közepén tudnám elhelyezni, amely négyszög sarkai (1) tv-showba való hamis, giccses revü, (2) felhőtlen, érzéki tánczene, (3) infantilis vicc (4) többrétegű posztmodern művészet. Arra viszont nem számítottam, hogy maga Señor Coconut is ilyen bonyolult képlet és az önreflexió ilyen váratlan dimenzióit mutatja egy interjú során. Nem tudom eldönteni, hogy egy leendő személyiség-fejlesztő tréningcsomag névadó-tulajdonosa vagy egy esztétika professzor veszett el benne, esetleg mindkettő.

>> a poszt folytatódik