Susana Baca olvasott Márait, de nem tud magyarul. Angolul sem, de a Quart a turnémenedzser tolmácskénti közreműködésével a nyelvi korlátokat áthidalva interjút készített az A38 Hajón tartott hibátlan koncertje után a perui zene nagyasszonyával.

 

Quart: Legutóbbi lemezén, a Travesíason újdonság, hogy nyitott a peruitól eltérő zenei kultúrák felé. Francia és olasz dalfeldolgozások, Gilberto Gil vagy Marc Ribot közreműködése azt mutatják, hogy hirtelen nemzetközi térbe helyezte a zenéjét. Ez egyszeri alkalom volt vagy  tartós változásra számíthatunk?

Susana Baca: Egyértelműen egyszeri alkalom volt, de nagyon jó élmény is egyben. Csodálatos volt összeilleszteni ezeket a különböző hatásokat és megismerni ezeknek a művészeknek a gondolkodását. Ezért is ez a lemez címe [magyarul: kereszteződések].

Quart: Nemrég kiadója, a Luaka Bop megjelentetett egy remix-válogatást a kiadóhoz tartozó művészek dalainak remixeivel. Gondolom, ez volt az első alkalom, hogy remixelték egy felvételét. Hallotta?

Susana Baca: Igen. Remek ötlet volt a Luaka Boptól. Érdekes volt ezekkel a dj-kkel találkozni és hát sosem gondoltam volna, hogy valaha diszkóban fognak táncolni valamire, amiben én is közreműködöm.

Quart: Az ön által művelt jellegzetes zenei forma, a landó mennyire hagyományápolás és mennyire az élő kultúra része?

Susana Baca: Halott tradíció volt, amikor úgy 15 évvel ezelőtt újra felfedezték. Nem én voltam az, aki ezt megtette, de ettől még szívesen játszom. Gyakran mondják, hogy ez a "perui jazz". És a fiatalok is szeretik, mert benne van a repülés, a szárnyalás, a kreativitás.

Quart: Önt elsősorban a perui fekete zenei hagyomány, az afro-perui irányzat elkötelezettjeként ismerik. Pontosan milyen hatásról van szó, honnan jött a fekete vonal Peruba?

Susana Baca: A perui zenét három fő hatás határozza meg: a spanyol, az andoki és a fekete hagyomány. Az utóbbi jelentős részben kubai közvetítéssel került Peruba, ritmusok és konkrét hangszerek, a konga vagy a bongo importálásával.

Quart: Milyen zenei irányzatok sikeresek manapság Peruban?

Susana Baca: Mint bárhol máshol. A fiatal zenekarok nem feltétlenül igyekeznek ápolni a hagyományokat. Persze azért hatással van rájuk, felismerhető az afro-rock, még ha kommersz dobfelszerelésen dobolnak is. De legalább ennyire hatással van rájuk minden más is, amit hallanak vagy látnak.

Quart: Ön a férjével intézetet alapított a fekete kultúra hagyományainak ápolására. Pontosan mit csinálnak? Tekintve, hogy a férje bolíviai, érdekel, hogy csak Peru vagy egész Latin-Amerika fekete kultúrájával foglalkoznak-e.

Susana Baca: Még Latin-Amerikán is túlmegy a tevékenységi körünk. Nemrég voltam New Orleansban, mert az ottani fekete zenei hagyomány is érdekel minket. Gyakorlatilag az egész fekete diaszpóra érdekes. És elvben nem is csak zenét gyűjtünk, hanem minden mást is, például hagyományos ételrecepteket vagy bármilyen kulturális vagy néprajzi emléket. De gyakorlatban most főleg zenét. Bármi ezen túlmenő tevékenység elsősorban pénzkérdés.

Quart: Chabuca Grande [ikonikus perui kreol énekesnő és zeneszerző, az egyik legismertebb, Latin Amerika-szerte énekelt boleró, a Fina Estampa szerzője és ő írta Baca egyik legismertebb számát, a Maria Landót is. Baca egy ideig a titkárnője/asszisztense volt] mennyire alapvető vagy megkerülhetetlen Peru zenéjében?

Susana Baca: Nem lehet megismerni Peru zenéjét anélkül, hogy végig ne hallgatnánk az életművét. Aki tanulni akar, vele kell kezdenie. Megelőzte a korát.

Quart: A Luaka Boppal ön olyan kiadó művésze, amely sokféle kultúrából szerződtet előadókat. Művészileg profitál valamit ebből az együttműködésből, David Byrne az önétől teljesen eltérő zenei hátországából, vagy ez csak szimplán művész és kiadó közötti üzleti kapcsolat?

Susana Baca: Egyáltalán nem üzlet. A Luaka Bop az ideális kiadó. Nem szólnak bele semmibe, nem akarják megváltoztatni a művészeiket, mert eleve azért szerződtették őket, mert azt gondolták, hogy úgy jók, ahogy vannak - és ezt továbbra is így gondolják. Tisztelik a művészt, ami elég ritka, azt hiszem. David Byrne nagyon érzi a zenémet és általában a zenét. Sok projektben működünk együtt. Nagyon érdekes, ahogy ösztönösen máshogy nyúl dolgokhoz, mint ahogy az nekünk természetes lenne. Például ha egy charangón, ami az Andok hagyományához kötődő, kis gitárhoz hasonló hangszer, afro-ritmusokat kezd játszani. Ezt sose tenné valaki, aki ezen a hagyományon nőtt fel, de nagyon érdekes az eredménye.

Quart: Ön mögött már hosszú hazai karrier volt, amikor nemzetközileg is ismert lett. Hogyan változott meg az élete azzal, hogy hirtelen az egész világon terjeszteni kezdték a lemezeit?

Susana Baca: A legfontosabb, hogy összehasonlíthatatlanul több helyen ismerték meg a zenémet. Külföldön is rengeteg helyen ismernek, ami nagyon más életmóddal jár. Azóta sokat utazom, itt is már másodszor vagyok.